7. Fejezet
– Csak egy játékszer vagyok. Azért csinálod mindezt mert unatkozol. Ennél
betegebbet még nem hallottam.
– Ez tényleg beteges, de valamit elrontottál. Nem védted le a helyet.
Simán megtaláltalak.
– Mert ezt akarta. Belesétáltál a csapdájába – feleltem halkan.
– Milyen csa... – szakította félbe őt
Justin.
A kis pincét
betöltötte fájdalmas ordítása. Dustin azonnal odasietett és próbált rajta
segíteni, de tudtam mire megy ki a játék. Megismertem a szabályokat és a
kimenetelt is sejtettem.
– Azt akarja, hogy meggyógyítsd és teljesen legyengülj. Erősebb vagy nála
és az öcsédet használja fel.
– Ha... hallgass Cara-ra igaza van –
nyögte a szavakat Jus.
– Nem. Rick állj le! – mondta mérgesen
Dustin, mire a föld is megremegett.
Ezzel
egyetemben, mintha bennem is megremegett volna valami. Hirtelen minden
beugrott. A de ja vu érzések oka, a képek és jelenetek. Minden. Mikor
feleszméltem az emlékekből már csak a démon, Dustin és én voltunk a
helyiségben. A többiek eltűntek.
– Lehet, hogy őket elvitted, de Carat nem engedem – szegezett a falhoz mágiával a Rick.
– Ő is velem jön különben rád uszítom a vadászokat.
– Amíg a lány nálam van senki sem lőhet rám. Robert nem adna tűzparancsot
a lánya ellen.
– De engem nem érdekel az élete –
repítette a plafonnak a démont Dus, majd a földhöz vágta. Megfogta a kezem és a
házba vitt. Otthon apa várt.
– Kincsem – ölelt át szorosan.
– Mindent el kell magyaráznod és nincs ellenkezés vagy
kifogás. Most felmegyek, de, mikor visszajövök kakaóval a kezedben szeretnélek
látni.
– Rendben – felelte mosolyogva, majd
elengedett. Óvatosan lépkedtem sajgó térdem miatt, végül felértem a szobámba. Magamhoz vettem egy szürke melegítőt és egy szürke pulóvert. Fehérneműt is
halásztam elő, majd bementem a fürdőbe. Megengedtem
a kádba a forró vizet és pár perc múlva el is zártam. Testem belemártottam a
forró vízbe. Végre. Bár csípte a sebeimet élvezet volt áztatni magam. Megmostam
a hajam is, majd megtörülköztem, hajat szárítottam.
Felvettem a
cuccaim, összefogtam szénakazal frizurámat egy lófarokba és kiléptem az ajtón,
de meg is torpantam. Dustin az ágyamon ült.
– Car én... én sajnálom amit mondtam –
állt velem szembe. – Nem gondoltam komolyan.
– Semmi baj. Megértem,ha nem kedvelsz. Nem szerethet mindenki – mentem el mellette, de megfogta alkarom.
– Nem erről van szó. Kedvellek. A bárban is utaltam rá, csak nem vetted
észre. Nem akarlak kihasználni aztán eldobni.
– Azt mondtad utálsz. Nem kell azért bocsánatot kérned, amiért nem vagyok
a szíved csücske. Előfordul – rántottam meg
vállam. Rosszul esett, de nem mutathattam ki. Erős maradtam.
Mondjuk...
kíváncsi lettem volna a reakciójára, ha azt mondom kedvelem, sőt talán többet
is érzek iránta. Minden egyes jótettével nőtt a szememben. Sokszor megmentett,
bár utál... Gondolkodásomból meggyötört hangja zökkentett ki.
– Olyan buta vagy – sóhajtott fel. – Én egyszer sem mondtam, hogy utállak. Te szőtted le a
szituból, megjegyzem rosszul.
– Utálsz, buta vagyok. Miért is vagy még itt?
– Cara, az istenért! Hallod amit mondok? –
kérdezte felháborodva, mire felé fordultam.
– Hallom! Képzeld el hallom!
– Akkor mit nem értesz azon, hogy kedvellek? Ennyire nehéz
felfogni?
– Igen! Már az elején eltaszítottál magadtól! Nem is értem miért vagy
itt?!
– Mert...
– Kimentettél, értem. Köszönöm. Nem egyszer mentetted meg az életem. Ezt is köszönöm,
de Dustin...
Nem hagyta,
hogy befejezzem. Belém fojtotta a szót egy csókkal. Kezeit derekamra vezette,
míg én nyakába. Belemarkoltam
hajába, mire egy picit felnyögött, majd tovább tépte ajkaim.
Levegőhiány
miatt váltunk el. Homlokát az enyémnek döntötte majd elmosolyodott.
– Kedvellek. Ez elég bizonyíték volt?
– Meggyőztél, de ez fölösleges. Úgy könnyebb elveszíteni valakit, ha
utálod – húzódtam el.
– Miről beszélsz? – kérdezte
értetlenül, de nem válaszoltam. Kirohantam az ajtón, majd el a lépcsőn. Apa egy
bögre kakaóval a kezében várta a kanapén.
– Cara! Azonnal magyarázd meg! – szólt rám erélyesen Dustin, mire apa felé fordította a
fejét.
– Nem beszélsz így a lányomhoz!
– Bocs, de amíg te nem voltál itt én mentettem meg. Úgy beszélek vele
ahogy akarok.
– Az nem jogosít fel arra, hogy kiabálj a lányommal! - szólt
rá keményen apa.
– Okos fiú vagy te. Rájössz–
feleltem halkan.
– Car ez hülyeség. Én simán megvédem magam...
– De én nem – álltam fel. – Én nem vagyok varázsló, vadász vagy akármilyen különleges
akárki! Én egy egyszerű gyenge ember vagyok. A démonnak igaza volt.
– Nem! Nem volt igaza. Te is lehetsz erős, de helyette
elhagyod magad! Hát nem látod?! Ez a célja! Te több vagy ennél!
– Igen?! Miben? Hallottam a kiáltásokat, az anyám
halálsikolyát! Nem vagyok más semmiben! Egy rohadt démon kipécézett magának
és sikerülni fog a terve!
– Car, én foglak észhez téríteni, de az nem lesz a kedvenc
napjaid listáján! Gondolkodj el! Meghaltál? Nem! Ami nem öl meg az megerősít!
– Nem érted Dustin? Nem akarok harcolni! Feladtam! Elérte, amit akart! –
kiáltottam könnyes szemekkel.
– Nem hagyom, hogy elérje! Nem hagyom, hogy bántson! – emelte fel hangját ő is.
– Már megtette! nem veszed észre? Amióta az életem része vagy azóta
kezdődött minden!
– Szóval miattam van ez az egész? Így gondolod? – kiabált teljes erejéből.
– Igen! Így gondolom!
– Akkor a csók előtt is így kellett volna gondolnod! Mielőtt tényleg
elhiszem, hogy lehet valami, de most...! Ha nem akarod, hogy az életed része
legyek hát nem leszek! – kiáltotta, majd
eltűnt és ekkor, mint a villámcsapás hasított belém a felismerés.
Ahogy a
mondás szól: „
Nem tudod mid van amíg el nem veszíted. ” Én sem tudtam mim
volt, amíg Dustin el nem ment. Sírva rogytam a földre.
–
Azt mondta csók? – kérdezte apa felháborodva, de nem tudtam neki válaszolni.
– Tényleg? Most? –
kérdezett rá Harry, majd megéreztem kezeit a hátamon. Simogatni kezdte és
átölelt. – Shh. Nyugodj meg - suttogta nyugtató hangon.
– Vissza fog jönni? –
néztem fel vörös, kisírt szemekkel Justinra. Még a veszekedésünk közben jöttek
meg.
– Nem tudom. Nem szokott
ennyire kiborulni. Általában, aki feldühíti azt megöli, de min vesztetek össze
ennyire?
– Nem hittem neki és...
megcsókolt, visszacsókoltam, majd a többit ti is hallottátok – töröltem meg
szemeim.
– Me.. megcsókolt? –
köhögött fel Justin.
– Erre én is kíváncsi
vagyok – nézett rám apa villódzó szemekkel, ám jelenleg figyelmen kívül
hagytam.
– Nem tudod merre lehet?
– szántam kérdésem Justinnak.
– Sajnálom... – rázta
meg fejét. – Három év után egy hete találkoztam vele először, így azt sem tudom
merre járt.
– Három éve tizenöt
volt. Egyedül utazgatott?
– Dustin három éve
százhatvan éves volt. Tizennyolc éves korunk után nem öregszünk.
– Szóval, amíg én öreg
nénike leszek te fiatal, fürge srácként fogod tengetni napjaidat? – néztem
Louisra.
– Úgy tűnik, de ne
aggódj! Majd csinálok neked zabpelyhet és gondozom a macskáid – nevetett fel,
ami engem is mosolyra késztetett.
– Mihelyst meghallom
tőled, hogy öreg vagyok rád uszítom mindet – töröltem meg szemeim, majd
felálltam.
– Vissza fog jönni. Ha
mégsem megkeresem és a fülénél fogva rángatom ide – ölelt meg Justin.
– Köszönöm – viszonoztam
tettét, majd apa felé fordultam.
– Egy csók volt. Semmi
több.
– A semmi többel
vitatkoznék. Elég keménynek tűnt a vitátok. Jól vagy?
– Kiheverem. Mindjárt
itt a Karácsony. Nem lehetek szomorú. Már csak... – szaladtam a falinaptárhoz –
négy nap! Emberek, holnap fadíszítés! – kiáltottam parancsként.
A kedvenc ünnepem a
Karácsony, ugyanis ekkor mind együtt lehettünk. Jelen pillanatban egyik szemem
sír, a másik nevet. Sír, mert, ha a démon igazat mondott anya meghalt. Nevet,
mert Harry velünk van.
– A fa a padláson van –
mondta testvérem nyavalyogva.
– Akkor felmész és
lehozod. Jut eszembe Louis, Justin, ti is velünk ünnepeltek. nem tűrök
kifogásokat.
– Karácsony – sóhajtott
fel apa és Harry.
– Hallottam! – kiabáltam
a szobámból. – Oh, és holnapra mindenki pihenje ki magát, mert hosszú nap elé
nézünk! – csaptam be az ajtót, majd megcéloztam ágyam.
Egy gyönyörű ugrással
vetettem bele magam, majd pillanatokon belül mély álomba zuhantam.
Reggel a bekapcsolva
hagyott ébresztőmre keltem. Mosolyogva ültem fel, ugyanis mióta zűrös lett az
életem ez az első ilyen ébredésem.
Összeszedtem pár ruhát, majd a fürdőbe igyekeztem. Gyorsan
lezuhanyoztam, és felöltöztem, majd a konyhába érve kávét kezdtem készíteni
tudván, hogy mindenki hulla fáradtan fog betoppanni. Míg lefőtt a pultnak dőlve
szemezgettem a kávéfőző mellett elhelyezkedő telefonommal. Dustin száma benne
van, de nagy esély van rá, hogy fel sem veszi.
– Próbáld meg. Nem
veszíthetsz vele – szólalt meg az ajtóban Justin.
– Gondolatolvasók is
vagytok? – kérdeztem mosolyogva.
– Lesüt rólad. Mióta jön
be neked a bunkó, ütni való bátyám? – állt mellém.
– Mióta először
találkoztam vele, akkor a kábítást leszámítva kedves volt. Aztán váltott át
bunkóra, majd megint kedvesre az utóbbi időben. Mintha terhes lenne, olyanok a
hangulatingadozásai.
– Nem sokat láttalak
titeket együtt, de, mikor igen, akkor látszott rajtatok valami. Nem is az, hogy
vigyorogtatok, mint a tejbe tök, ám a szemetek csillogott. Az a fura
csillogás... Tudod mire akarok kilyukadni?! –
nevetett fel zavartan.
– Igen. Sejtem – mosolyodtam el.
– Gyerünk, hívd fel – lökött gyengéden a telefonom felé.
Óvatosan vettem kezembe
a készüléket, majd feloldottam a zárat és kikerestem Dustin nevét. Meglepődve
figyeltem, hogy remeg a kezem.
– Ne mondd, hogy, aki
simán beszól egy démonnak az nem meri felhívni a bátyám.
– Ez más... Dustin..
ő... Az én hibámból ment el. Én mondtam, hogy bár ne lenne az életem része. Ha
felhívom vagy felveszi és közömbösen viselkedik vagy nem is veszi fel. Nem
tudom melyik a rosszabb. Inkább nem is próbálom meg – tettem vissza a mobilom, majd elővettem
négy kávéscsészét és töltöttem mindenkinek
koffein tartalmú italból.
– Cara...
– Igyál kávét – vágtam közbe.
– Figyelj ne...
– Kávé – lengettem meg orra
előtt a csészét.
– Ne tereld a sz...
– Biztos nem kérsz?
– Nem, Cara, nem kérek –
fogta be mérgesen a számat. Kivette kezemből az italt és letette az asztalra. –
Mi az igazi oka, hogy nem hívod fel? – kérdezte, miközben elemelte tenyerét az ajkaimról.
Mély levegőt vettem és bevallottam.
– Félek...
Sziasztok! Egy újabb rész. Rettenetesen örülök az új feiratkozónak és a több, mint 1000-res oldalmegjelenítésnek! Nekem ezek nagyon jól esnek! És a kommenteket is köszönöm.
xoxo D. D. Brown
Szia!:)
VálaszTörlésNagyon izgalmas rész lett és az is nagyon tetszett, hogy most már láthatóan bele lett szőve egy szerelmi szál is. Profi munka, gratulálok, büszke lehetsz a blogodra! Igazán megérdemled a figyelmet!
Szia! :)
TörlésKöszönöm szépen! Igyekszem, hogy jól megírjam és örülök, hogy tetszik! :)